Szerelmes Valentin

Az egyik legenda szerint Valentin a harmadik században papként szolgált egy római templomban. Abban az időben élt, amikor második Claudius császár rájött arra, hogy az egyedülálló férfiak sokkal jobb katonák, mint akik feleséggel és családdal rendelkeznek, ezért betiltotta a házasságkötést. Valentin sajnálta a bánatos szerelmeseket és titokban továbbra is összeadott fiatal párokat. Amikor Claudius tudomást szerzett tevékenységéről, halálra ítélte az áruló papot.

Egy másik történet szerint Valentinnak azért kellett meghalnia, mert keresztény rabokat szöktetett ki a római börtönökből, ahol gyakorta verték és kínozták őket. Miután bebörtönözték, szerelmes lett a börtönőr lányába, aki gyakran meglátogatta őt a fogságában. Halála előtt megírta neki szerelmét, amelyet így írt alá: a te Valentinod.

William Shakespeare

LXXV. Szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom.

Készült ez az oldal:

Minden szerelmesnek, aki boldog, kétségbeesett, bánatos, vágyakozó. Mindenkinek, aki átélte; épp most éli át, vagy majdan belekóstol a világ legcsodálatosabb érzésébe, ami képes az egekbe röpíteni vagy a pokol legmélyebb szegletébe taszítani.